Most fejeztem be a könyvet, és öszintén szólva még egy kissé sokkban vagyok, de leginkább azért mert az első gondolatom az volt: HOL A FOLYTATÁS?! Miután remegő kezekkel bepötyögtem a drága Goodreadsbe, hogy mi is az amit keresek, arra bukkantam, hogy a következő rész, a Never Fade, október 13-án jelenik meg. Miután kellő mennyiségü hajat tépáztam ki a fejemből kinomban, mostmár mérsékelt nyugalommal készen állok megírni ezt a bejegyzést is.

' Amikor Ruby felkelt a tizedik szülinapján, valami megváltozott benne. Valami, ami elég riasztó ahhoz, hogy a szülei bezárják a garázsba, és hívják a rendőrséget. Valami, ami miatt elküldik Thurmondba, az egyik brutális, kormány által felállított rehabilitációs központba. Ő talán túlélte a betegséget ami majdnem Amerika összes gyermekét elpusztította, de rá és a többiekre valami sokkalta rosszabb vár: rémisztő képességek, amiket nem tudnak kontrollálni.

Most 16 évesen Ruby, egy a legveszélyesebbek közül.

Amikor az igazság kiderül, Rubynak éppen hogy csak sikerül elmenekülni Thurmondból. Most menekül, és elkeseredetten próbálja megtalálni az egyetlen biztonságos helyet az olyanoknak mint ő- East Rivert. Csatlakozik egy csapat gyerekhez akik megszöktek a saját táborukból. Liam a bátor vezetőjük, beleesik Rubyba. De nem számít, hogy mennyire vágyik rá, Ruby nem kockáztathatja, hogy közel kerüljenek. Azután nem, ami a szüleivel történt.

Amikor megérkeznek East Riverbe, semmi sem az aminek látszik, legkevésbé, a rejtélyes vezető. De más csapatok is munkálkodnak, emberek, akik semminél sem állnak meg, hogy Rubyt felhasználhassák a kormány elleni harcukhoz. Rubynak egy rettenetes döntéssel kell szembenéznie. Egy döntéssel, ami miatt talán az egyetlen lehetőséget kell feladnia egy olyan életre, amiért érdemes lenne élni.

Ez a fülszöveg bevallom nem nyerte el a tetszésemet, de mivel lusta dög vagyok megírni egy olyat ami spoilermentes, és még nekem is megfelel, be kell érnetek az eredeti szegényes fordításával.

Mikor először találkoztam a könnyvel tavaly, bevallom, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Science fiction? Thriller? Ya? És még disztópia is? Éppen abban a szerencsétlen fázisban voltam, amin sok veterán moly átesik. Elegem volt  a sok tömeggyártott szemétből, és már azelőtt elítéltem a könyvet, hogy esélyt adtam volna neki. Hál' Istennek megint utamba került és ezúttal adtam mellette voksoltam az elolvassam-e szavazáson. És milyen jól tettem:) Ez a könyv ugyanis egy azon kevesek közül, amik rendesen fel tudnak rázni. A legelején miután belerázódtam abba a pár időugrásba, ami segít felvezetni a történetet, szó szerint magábaszippantott, és azután lehetetlen volt letenni. 

A szereplők zseniális módon ki vannak dolgozva. Egyik ok, amiért nehézkesen akartam nekikezdeni, az volt, hogy tinikről szól, és úgy éreztem, hogy a 15-16 évesek világa nem igazán nekem való már. Ha valakit ez tartana vissza attól, hogy kezébe vegye, sürgősen adjon magának egy mentális pofont (ahogy én is tettem), és nyugodtan ugorjon neki. Mert Ruby, a főszereplő, akinek a szemén keresztül látjuk az egészet, régen nem egy tini szintjén van. Az "rehabilitációs központ" ahol tartják őket, és a hozzá hasonlókat, kegyetlen és embertelen körülményeket mutat be, amit a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnék. Őszintén szerettem Ruby karakterét, azt, hogy attól függetlenül miken ment át, még mindig képes volt meglátni a jót másokban. Persze nem egy tökéletes Mary-Sueval állunk szenben. Az írónő nagyon szépen felépítette Rubyt, és annak ellenére, hogy milyen passzívan indul, folyamatosan láthatjuk, hogy milyen potenciál van benne, és azt, hogy miután kitört a maga köré épített börtönéből, mire is hajlandő, hogy megmentse azokat akiket szeret. A jó tulajdonságai mellett, megvannak a negatívak is, de a naivitást, ami szerethetővé teszi egészen a végéig megőrzi. Rubyn kívül, ott van még Liam, Zu és Chubs is, ők azok akik kiegészítik a színes kis csapatot, akikhez a lány végül csatlakozott. Nem szeretnék belemenni egy részletes elemzésbe itt egyessével, hogy milyen nagyszerűek, reálisak, és szerethetőek a karakterek, mert ezzel nem mondanék sokat, nem hiszem, hogy ennyiből bárkit is rávennék arra, hogy elolvassa ezt a könyvet. Viszont ha azt mondom, hogy Alexandra Brackennek sikerült az, hogy mélységesen törődjek a karakterekkel, akkor még keveset is mondok. Minden egyes alkalommal, amikor a szereplők szenvedtek szinte én is éreztem a fájdalmat. Zu és Chubs, habár nem főszereplők, mégis olyan sokat hozzáadnak a történethez, hogy nem tudtam nem aggódni értük amikor szorult helyzetben voltak. A könyv utolsó fejezeteinél sírtam. Ezt a számomra felettébb idegesítő reakciót, csak nagyon kevés dolog tudja kihozni belőlem, de ennek a könyvnek sikerült. A történetnek végig izgalmas marad, egyetlen oldal sincs ami unalmas lenne, ellaposodna, vagy éppen kilógna a sorból. Miközben olvastam, végig tűkön ültem, és akármilyen gyorsolvasó vagyok a szemem egyszerűen nem tudta kielégítő sebességgel falni a sorokat.  Most, hogy elzengtem ezt a dicshimnuszt, azért még azt is hozzá kell tennem, hogy a könyv nem tökéletes. Apró hibák vannak benne, amik olvasás közben feltűntek, de annyira jelentéktelenek voltak, hogy még egy tábla csokiért sem tudnám őket felidézni. Valamit viszont azért muszáj megjegyeznem. A fülszövegből következtethetünk arra, hogy a könyvben romantika lesz. Igen ám, de ha valaki ezért kezdi el, csalódni fog, ugyanis nem ez a könyv lényege. A hangsúly máson van, akkor is ha a romantika is náha több, néha kevesebb szerepet kap. Viszont ha valaki szereti az olyan könyveket ami izgalmas, elgondolkodtató, szomorú, megdöbbentő, sokkoló és még szerelem is van benne akkor annak a The darkest minds-ot nagyon tudom ajánlani.10/10

Ui: Chubs ajánom, hogy visszatérj! Az erő legyen veled:)