Először is szeretném köszönetemet küldeni innen is a kiadónak, hogy megtartotta a borítót. Szerintem nem kell magyarázni miért. Szimplán gyönyörű :)

 

Már egy ideje kizárólag angol könyveket olvasok, és ez a szépség is angolul díszeleg a polcomon már majdnem egy éve. Eddig (mérhetetlen lustaságom -és mert nem tudok lépést tartani magammal a kritikák írásában sem  :3 ) nem írtam még róla egy szösszenetet sem. Ez most kivételesen előnyömre szolgált, mert időközben magyarul is megjelent, és így nem kell a fülszöveg fordításával küzdenem :D 1-0 a lusták javára.

 

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.

 

Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

 

Ennek a könyvnek hatalmas elvárásokkal indultam neki, ugyanis mindeféle külföldi könyves blogokon, és vlogokon is egészen az egekig felmagasztalták. És most kénytelen vagyok bevallani, hogy én is csatakozom a magasztalók táborához, ugyanis ez a könyv úgy ahogy van hibátlan. Mielőtt még valaki aggódna, hogy elpuhultam és már nem is tudok utálatos, lehúzó kritikát írni annak üzenném- a következő amire készülök éppen olyan:D . De mindent a maga idejében. 

 

Ha valaki elfogult lenne, merthogy "mostanába a csabbó'  is az ilyen paranormális izé folyik, és amúgy is má' megint angyalok", annak már most szólok, hogy ez a könyv az abszulút anomália. Ez a történet ugyanis nem a szokásos felállást mutatja be, nincsen benne semmi instant tini romantika egy idióta mentsmeg főhősnő és a szárnyas pasi között. Elkerüli az "angyalok Isten tememtményei, jók segítőkészek. És ami még fontosabb szexik" sztereotípiákat. Na oké, a szexi még mindig megvan, de gondolom a lényeg átment :D Ebben a világban...pontosabban a világ vége utáni világban, az angyalok kegyetlen, gyilkos teremtmények akik örömmel végzik ki a 'majom' embereket. Ha eddig azt is hihettük, hogy mi állunk a tápláléklánc csúcsán az angyalok tesznek róla, hogy eltiporják az önbizalmunkat. A világ amit Susan Ee felépít összeszedett, logikus (ha elsőre nem is tűnik annak), és mindenek előtt brutális. A könyv nem hosszú, izgalmas, ráadásul olvastatja is magát. Amin a leginkább meglepődtem, az az volt, hogy sosem gondoltam volna, hogy egy sztorin ami ilyen világban, és ilyen körülmények között játszódik nevetni fogok. Furcsán hangzik igaz? Viszont az írónőnek sikerült megtalálni azt a tökéletes egyensúlyt, amikor egyik pillanatban még szörnyülködik az ember, a másikban nevet a következőben meg már legszívesebben sírna.

 

A szereplők egytől egyig tökéletesek (tudom kicsit sokat használom ezt a szót, de na. Ez illik a legjobban a könyvhöz:) )  Mindig felüdülés olyan hősnőröl olvasni, aki végre nem várja, hogy megmentsék hanem hajlandó maga cselekedni. A végletekig elmegy a családja érdekében, és nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon. Penryn pont ilyen. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ő az egyik könyves példaképem lett. A többi nyivákolós, megmentésre váró szerencsétlen tanulhatna Pernyntől. És a Raffe (vagyis Rafael arkangyal-micsoda mglepetés:D) és Penryn közötti beszélgetések! Minden pillanatát imádtam, legyen szó komoly, vicces vagy éppen hogy romantikus párbeszédről. Volt már olyan, hogy olvastam egy párbeszédet, és hirtelen kizökkentem az egész szrotiból, mert olyan szinten erőltetett és természetellenes volt az egész, hogy ha éppen a legdrasztikusabb jellenetről volt is szó, egyszerűen elvesztette az egész a komolyságát. Susan Ee ennek éppen a szöges ellentétét állítja elénk. Minden egyes sor a helyén volt, természetes és hihető.  (Még ha hülyén hangzik is ez így egy poszt-apokaliptikus regény esetén :3 ) A történetben a másik kedvencem az a romantika. Azt hiszem, ha a szótárba keresnénk, az instant románc pontos ellentétét, ennek a könyvnek a képe lenne odabigyesztve. Az ami Penryn és Raffe között van az tökéletes (igen már megint ez a szó:D), és ezt minden túlzás nélkül mondom. Az egész keserédes, reménytelen de mégis gyönyörű. Figyelemmel követjük ahogy felépül a kapcsolatuk, ahogy ha csak egy kicsit is, de lépésről lépésre megnyílnak a másiknak, és elkezdenek törődni egymással, még ha ezt maguknak sem vallják be. Igaz sok olyan rész van amit ha sejtjük is, hogy értjük csak a második részben fogjuk teljes megvilágításban látni és megérteni (igen már olvastam Bibibííí >:o ) . A szereplők közül kiemelném még Penryn anyját is aki egy külön gyöngyszem volt a könyvben. Imádtam azt a nőt, de komolyan. A maga skizofrén, hidegrázós jelenetei nagy plusz adtak a könyvhöz. Tényleg hatalmas figura, a halálosan vicces jeleneteivel belopta magát a szívember. És szó szerint halálos, mert skizo-anyut aztán nem kell félteni:D < Ez a párbeszéd Penryn és az anyja között zajlik, mikor Penryn és Raffe éppen egymással harcolnak. Az anyja nincsen a szobában.>

 

" 'Penryn who are you talking to?'-My mother almost sounds franatic now.

 

'Just my own personal demon, Mom. Don't worry. He's just a little weakling.'

 

'Oh' She sounds calm suddenly, as if that explained everything. 'Okay. Don't underestimate them. And don't make promises you can't keep. ' I can tell by her fading voice as she says this that she's reassured and walking away. 

 

The baffled look the angel shoots at the door makes me chuckle. He glances my way, giving me a you're-weirder-than-your-mom look." 

 

A könyv vége szívszorító és egy hatalmas függővég (hjajj, hogy milyen kellemes volt a második részre várni -.-") éppen ezért készüljetek fel, hogy majd rögtön akarjátok a folytatást. Annyit még hozzátennék, hogy ha valaki romantika központú könyvr vágyik akkor nem biztos, hogy ezt keresi. Mert függetlenül attól, hogy az a romantika ami Raffe és Penryn között van egy romantika hansúlyos könyvet is simán le tud körözni, a hangsúly nem csak ezen van. 

 

És, hogy mit kell még hozzátennem? ...OLVASSÁTOK ELFELÉ :D Minden túlzás nélkül mondom, hogy soha életemben nem ajánlottam még magabiztosabban semmilyen könyvet. Hogy miért mondom ezt? Mert az Angelfall-t nem lehet nem szeretni <3

A bölcsesség titka

 

        Egyszer egy fiatalember megkereste Szókratészt, és megkérdezte, hogyan tehet szert bölcsességre. Szókratész megkérte a fiatalembert, hogy menjenek be a közeli tóba. Amikor a víz négy láb mély lett, Szókratész hirtelen megragadta a fiatalembert, a víz alá nyomta, és ott tartotta. Az úgy gondolta először, hogy az egész csak vicc, és nem állt ellen.
Ám mikor már percekig a víz alatt volt, kétségbeesetten kapálózni kezdett, hogy egy kis levegőhöz jusson. Végül Szókratész elengedte őt. Miközben a másik prüszkölt és levegő után kapkodott, a görög bölcs ezt mondta neki: „Ha ugyanolyan erősen vágysz a bölcsességre, mint a levegő után, akkor semmi sem állíthat meg, hogy a birtokába juss.”

 

>>Forrás

 

Mostanság láthatjátok a mozikban a Fogságban (Prisoners) című krimit. 

A főszerepben Keller Dover áll akinek elrabolják 6 éves kislányát, Annát és barátnőjét. A kislányokat egy lakókocsi körül látták játszani, amelynek sofőrét a nyomozást vezető detektív letartóztatja. Viszont kiderül, hogy a férfi egy 10 éves értelmi szintjén áll így elengedik.  Az apa gyanakodik a férfira, és miután a rendőrség egy hét után sem találja meg kislányát a saját kezébe veszi az irányítást. ..

Akik nem szeretnek filmnézés közben gondolkodni csak ülni és nézni a képernyőt azoknak nem lesz a kedvenc filmjük. Én pont ezt szeretem ebben a filmben. Végig töröd rajta az agyad, hogy vajon most ez hogy van aztán amikor már azt hisze, hogy tudod jön egy csavar és teljesen összezavar. Ha mégis rájönnél a megoldásra akkor is még ott a kérdés, hogy hogyan fog mindez történni. 

Nem a szokásos másfél órás történet, de minden percét élvezni lehet. Különösen tetszett még a család kétségbe esésének a bemutatása.Az, hogy az anya csak nyugtatókon tudott élni és siránkozott gyermeke után minden körülötte lévő embert hibáztatva míg a férfi akármit képes megtenni a lányáért még gyilkolni is. 

Nézzétek meg, én csak ajánlani tudom! :)