Azt hiszem,soha nem fogom megérteni,hogy miért is olyan fontos az embereknek a pénz. Most a legtöbb "felnőtt" rögtön rávágná a kérdésemre,hogy majd megtudod ha családod lesz és neked kell ellátni őket. Értem én ezt, tudom,hogy a világban szükség van pénzre. Nincs is ezzel semmi bajom,mert  tényleg kell egy megadott összeg ahhoz,hogy nyugodtan tudj lefeküdni este és tudd,hogy holnapra nem lesz ki kapcsolva az áram, a gáz stb. Ahhoz,hogy ne kelljen fájó szívvel azt mondanod a gyerekednek,hogy sajnálom de most nincs rá pénzük. A legtöbb szülő szíve ilyenkor szakad meg a legjobban,amikor valamit nem tud megadni a gyermekének.
Erről az oldalról meg tudom érteni a pénz fontosságát. De amikor valakinek bőven van, de még így sem elég az kiborító. Azt gondolják az emberek,hogy ha majd több lesz akkor minden szép és jó lesz. Nem tudom honnan indult az a téveszme,hogy a pénz mindent rendbe hoz. Nem! Ez nem egy varázstárgy, amitől boldog leszel,lesz egy szerető családod és boldogan halsz meg...nem így működik.Sokszor elfelejtkezünk ezekről a dolgokról és csak azokat hajszoljuk amelyek nincsenek a birtokunkban és később emiatt a meglévőket is elveszítjük.
Ami még nem fér a fejembe az az önzés. Hogy tudnak emberek csak magukra gondolva lehúzni másokat. A legtöbb mai fiatalnak soha nem elég az ami van. Megkapja a legújabb telefont és egy hónap múlva már újat szeretne..és ha azt mondod neki,hogy most kapott egyet hát rohadtul nem érdekli. Tudod miért? Mert neki kell,ennyi és kész. Nem érdekli,hogy van-e rá pénzed, vagy,hogy emberek millióinak még ételre sincs pénzük mindenki elmehet a pi***ba ..mert neki ez kell.Soha nem tudtam megérteni az ilyet és remélem nem is fogom! A pénz nem boldogít és a tárgyak sem amiket azon veszel...
"Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz. Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem; orvosságot igen, de egészséget nem; csillogást igen, de szépséget nem; jókedvet igen, de örömet nem; szolgákat igen, de hűséget nem; szabadidőt igen, de békességet nem. Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát."
Miután ilyen csodás bölcsességekkel boldogítottalak titeket megyek és megnézem a Halálos Iramban 6. részét Ma megkérdezte tőlem apu,hogy nem unom még?! Hogy lehetne megunni Vin Dieselt?! Hogy lehetne megunni egy filmet amiben ilyen pasik vannak és ilyen autók...határozottan nem untam meg :)

Sziasztok!
Kész az új kinézet,remélem tetszik nektek :) Az oldalon még alakítgatunk ne aggódjatok...szuper lesz :)) Egész délután kinézetek készítettem,lehet felrakom majd  a lapra hátha valaki hasznát veszi.
Nincs valami túl jó kedvem,fogalmam sincs miért talán mert hazaköltöztem és itthon nincs valami sok barátom.Hiányoznak a barátaim,az állandó nyüzsgés...de erős leszek és túlélem valahogy. Minden kezdet nehéz... Erről jut eszembe megtaláltam milyen tetoválásom lesz. A nyár végére tervezem,attól függ addigra tényleg úgy fogom érezni-e magam,hogy ez a csuklómra kerüljön. Remélem,mert nagyon tetszik. Tudom,hogy soha nem vagyok egyedül, de egy kis megerősítést nyújtana a számomra abban,hogy erős legyek. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Most pedig megyek és olvasok,anélkül bűn lenne lefeküdni. Jó éjt mindenkinek és fel a fejjel ha valaki hasonló hangulattal küzd mint én! Holnap új nap :))


 

Képek: Tumblr

I spent my life folded between the pages of books.
In the absence of human relationships I formed bonds with paper characters. I lived love and loss through stories threaded in history; I experienced adolescence by association. My world is one interwoven web of words, stringing limb to limb, bone to sinew, thoughts and images all together. I am a being comprised of letters, a character created by sentences, a figment of imagination formed through fiction. 
 Tahereh Mafi, Shatter Me

Nem véletlenül hoztam ezt a gyönyörű idézetet, Tahereh Mafitól. Egyjata teasernek szántam, még mielőtt még megírnám a bejegyzést a könyvről. Vagy, csak olyan kedvem volt, hogy posztoljak egyet azok közül az idézetek közül, amik elkerülhetetlenül, egyfajta 'fejbekólint' érzést hagynak maguk után. Nem tudom:)

Ezt egy idő után megfogjátok szokni,de mi általában nanami-val mindig "helyre" rakjuk egymást. Pl: egy hónapja kitaláltam,hogy úgymond önző ribanc leszek mert hát mindenki elmehet a picsába utána, és senkiben nem fogok csalódni mert egyszerűen senki nem fog érdekelni. Felhívtam nanamit és jöttek az érve,hogy ez mégsem annyira jó ötlet mint az az én fejecskémben tűnt...és igaza volt. Lényeg a lényeg sokszor mentett már meg önmagamtól,ezért most szeretném én leírni a véleményemet az álmokról:DD
Emlékszem milyen volt gyermekként...egyszerűen tökéletesnek láttam a világot, a családomat,mindent. Aztán amikor egyre több lett a gyertya a tortán, egyre több lett a gond is. Olyan  mintha egy fátyol lenne a szemünk előtt amely eltakarja a rossz dolgokat aztán amikor eltűnik csodálkozol,hogy ez a sok gonoszság,önzőség eddig is itt volt-e?! Észreveszed,hogy az emberek akik körülvesznek,nem is olyan tökéletesek..ott van bennük a düh,az önzőség, a kapzsiság,minden amit eddig nem láttál. És lassan úgy,hogy észre se veszed ezek a tulajdonságok rád is átragadnak vagy mindig is benned voltak. És a világ már nem tűnik olyan szép helynek,már nem akarsz felnőtt lenni,de késő, az idő nem áll meg csak megy tovább bármennyire is szeretnéd,hogy legalább egy másodpercre megálljon. Nem lehet,nem ez a forgatókönyv. Az embernek szüksége van a reményre, az álmokra,hogy ebben a beteg világban igenis van miért élni!!! Mernünk kell álmodni, sőt nagyokat álmodni. Az álmok jók, előre visznek az életben és segítenek elérni a céljainkat. Minden álom elérhető még mi fel nem adjuk!! Csak akkor mondhatod azt egy álomra,hogy kész,vége ha te feladtad. Senki más!! Akárki mondhatja neked,hogy nem fog sikerülni ha te hiszel benne akkor elérhető! Csak tenned kell érte, hidd el megéri:))
De nem veszhetünk el az álmainkban,nem arra valók,hogy elbújunk a világ elől hanem,hogy többre vigyen minket. Mindenki ismeri a mondást:
Rossz úton jár az aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.
Az életben sokszor lesz olyan,hogy nem jársz sikerrel. És azt érzed már semmi értelme álmodni..ilyenkor gondolj azokra az emberekre akik cél nélkül tengődnek ebben a világban. Akik már feladták és az egyetlen céljuk a túlélés,először a napokat és így az egész életet.Én nem szeretnék így leélni egy életet. Szerintem érdemes álmodozni és feltenni ezekre az álmokra az életem. De ehhez kell még rengeteg akarat és munka. Csak így lehet várat építeni. Ha viszont  a vár összedől, akkor is tudom,hogy mindent megtettem a felépítéséért mert ha ebben nem vagyok biztos, az  egész hátralévő életemben bánni fogom,hogy nem tettem hozzá azt a kicsit,amitől állna a vár.
 Te hozzá teszed a saját váradhoz?

A vámpírláz útán, ha itthon még nem is, de külföldön már beköszöntött az űrlény őrület és azt kell mondjam: Ideje volt már. Vámpírokból és bukott angyalokból is megárt a sok egy idő után, ezért már szinte bűnös örömmel veszem a kezembe az olyan könyveket, amelyek- azt hiszem mostmár bátran mondhatom- legújabb szenvedélyem témáját taglalják. Akikolvasták az Obsidian-os posztomat, tudhatják, hogy finomat szólva elfogult vagyok. Eddig azt hittem az űrlényekkel szemben de kiderült, hogy nem, mivel Magan Vernon bebizonyította, hogy hiába van meg a tökéletes téma, és alapfelállás, ha nagyon próbálkozunk bármit el lehet rontani.

A következő bejegyzés, ERŐSEN spoileres a könyvre nézve, ha ez zavar még véletlenül se olvass tovább!

A könyv, hősnője Alex Bianchi, az a típus akivel már mindenki összefutott a gimiben. Kitűnő tanuló, nem igazán vannak barátai, a fiúkat maximum szerelmes regényekből ismeri. Alex felsős a gimiben, és mivel ádáz szorgalommal végigtanulta a négy évet, joggal feltételezhetjük, hogy ösztöndíjat kap egy nívós egyetemre, hmm? Hát nem. És mivel kitűnő tanulmányi eredményei mellett mást is illendő lenne felmutatnia, Alex nyári gyakornoki állást vállal,  a szupertitkos kormánybázison a Circén, ahol az ezredes nem más mint a régen látott apuci. Mivel az ezredes nem sok felvilágosítást ad lányának a munkáról amit végezni fog, Alex joggal gyaníthatja, hogy holmi aktatologatásról van szó. Legnagyobb meglepetésére azonban, mikor bejutnak a hegy belsejében lévő katonai bázisra, felfedezi a Circe titkát, méghozzá elsőkézből. Pontosabban egy olyan gyilkos nőnemű űrlény kezétől aki éppen halálra akarja fojtogatni, mert egy nemzetközileg nem elfogadott kézjelet használt.Igen, jól látjátok, ezt itt balra. Semmi para, nem kell megijedni, ez csak űrlénnyelven jelent akkora szarságot mint Hitler horogkeresztje. Miután főhősnőnket megmenti a szexi űrlény csillógó ezüst űrruhában, khmm akarom mondani páncélban,  a sorsa megpecsételődött. Azután, hogy fénysebességgel túltette magát afeletti meglepettségén, hogy földönkívüliek igenis léteznek, teljes gőzzel veti bele magát a vonzó Caltiani pasi felfedezésébe, aki megmentette az életét. Kétszer.

Ennek a szösszenetnek a hangvételéből már úgy gondolom, kiérződik, hogy miféle is ez a bejegyzés. Nem mondom a könyvnek megvannak a maga jó pontjai is, de több helyen egészen felhúztam magam azokon a baduságokon amikkel találkoztam, azért most jöjjenek azok pongyolapitypangok amik erősen piszkálták a csőrömet.

> A könyv elején az írónó külön kiemeli, mekkora látványosság, hogy a bázis szó szerint a kettényílt hegyből tűnik fel. Akkor mégis, hogy lehetnek a szobában ablakok, hová a túróba néznek a hegy oldalába? Külön megjegyzés, hogy az ablakon rácsok vannak, de mikor Ace jön, hogy kiszöktesse Alexet, sem a rács, sem pedig az nem tűnik akadálynak, hogy éppen egy HEGYBEN tartózkodnak. Értem én, hogy titkos bázis, de ha már ilyen feltúrbózott környezetbe helyezzük  a szereplőket legalább ne felejtsük már ez 50 oldallal később! Köszönöm.

> Ez a gyakornoki program amiben Alex részt vesz, még 5 másik kölyöknek adott lehetőséget, 3 fiúnak és Alexen kívül még 2 lánynak. Az egyik lány az a tipikus 'én tökéletes vagyok tehát jogom van mindent és mindenki fikázni' bully, és kedvesen rávilágít arra, hogy főhősnőnkön kivül, már mindenki egy neves egyetem tanulója. Ő is csak úgy került be nagy nehezen a programba, hogy egy bonyolult kutatást végzett a Mars növényeiről, tehát (megjegyzem a körülmények között teljesen jogosan) finoman rámutatott, hogy egy gimis kis tudatlannak csak az apja befolyása miatt sikerült bekerülnie. -Ez mind szép és jó. Viszont! Mégis, hogy a francba végez valaki a Marson élő növényekről kutatást, hogy bekerüljön egy űrpogramba, ami elvileg szigorúan TITKOS? Hogy végzel kutatást valamiről, ha nem is tudod, hogy létezik, hmm? 

>Másik apróság: Hogy lehet, hogy a gyakornokon akik, szintén nemrégen érkeztek már olyan jól kiismerik magkat a bázison, és az űrlények között? Az egész helyen csak Alex tűnik, úgy mintha az égvilágon semmiről sem lenne fogalma. Miközben a könyvet olvastam, olyan érzésem volt, hogy Magan maga is elfelejtett, hogy mit írt az előző oldalon.

> Ace volt olyan kedves felhívni a figyelmét Alexnek arra, hogy ő nem olyan tipikus kis tini fiú akikkel addig Alexnek dolga lehetett.- Oké ezt, megértem, teljesen reális állítás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ha a pontos korát nem is tudjuk, már több mint 95 éves( akkor is ha csak 18-nak néz ki), képzett Caltian katona, aki több háborúban is harcolt. DE! Ha mindezt tudjuk róla, ráadásul ki is jelenti, hogy nem egy földi tinédzser, akkor MIÉRT? Miért viselkedik mégis úgy? Amit ő maga, és a tények állítanak, teljesen ellent mond a cselekedeinek. Nem lehetnének együtt Alexel, mert intergalaktikus háború robbanhat ki (ezt is mindjárt kifejtem...), és ő ezt tudja is, de minimális( vagy inkább mondhatni semmilyen ) ellenállás után részéről ezerrel veti bele magát a kapcsolatba.  Légmotorral vagy 300al száguldozik miközben Alex mögötte ül( nem, nem üldözik csak repeszt mert MEGTEHETI), és aztán csodálkozik, hogy felborul. Ilyen és ehhez hasonló baduságokat csinál, de én már meg sem próbálom megérteni, hogy miért.

>Ace és Alex kapcsolata.Ha szeretik egymást és együtt vannak, intergalaktikus háború robbanhat ki. Miért? Mert a drága Ace, a Calti bolgyó hercege, és nem kevesebb. Úgy ám! Szegény Ace, nem elég neki, hogy nem túl okos még hercegnek is megtették. Habár nekem ez egy nagy kérdőjel volt. Ha herceg miért engedik neki, hogy majdnem 100 évet eltöltsön a földön? Miért nem bánik vele senki hercegként( a saját bolgyólyán sem)? Aztán ott van a tény, hogy habár Jen (mindjárt róla is szót ejtek igérem:D) minden szavával támogatja azt, hogy együtt legyenek, mikor összejönnek megkérdőjelezni, hogy Alex ezt átgondolta-e, bele akar-e menni egy ilyen kapcsolatba. Akkor az elején miért lökte szinte Ace karjaiba Alexet???  {az agyam egyszerűen már nem bírja feldolgozni, ezt a mennyiségű érthetetlenséget...] Aztán csak, hogy még szimpatikusabb legyen a szerelmes pár, megemlítem azt is, hogy őket nem érdekli ha háború lesz, amíg együtt lehetnek. Ez elméletben szép és romantikus, de ha azt vesszük figyelembe, hogy a Földet a Caltianiak készülnek megtámadni, akik a legerősebbek a viágegyetemben, és simán megölnek mindenkit, és a főhősnő simán kijelenti,hogy semmit sem bánt meg, hát azt hiszem ezek után nyugodtan kijelenthetem, hogy egészen új szintre emelte az önző kifejezést.

> A Caltian a legerősebb faj.  Miután elviszik Acet, hogy nyugodtan megtámadhassák a Circet, több dolgon is elgondolkodtam. Többek között azon, hogy, a felszerelés, kifejezetten modernnek tűnik abból amit olvasam, de senkinek a bázison fel nem tűnik, hogy csak úgy besétált 5 Caltian katona, aztán ki, akik ODAREPÜLTEK hajóval. Egy ilyen atrocitás valóban nem feltűnő. De ugorjunk, nem akadjunk fel ilyen apró részleteken. Miután Alex repülővel minden előzetes tapasztalat nélkül, elvezetett egy repülőt a Caltian űrhajóra ( ami azért valljuk be nem kis teljesítmény...), a királynő, aki addig háborúra készült a felháborító kapcsolat miatt, két szép mondat után elengedi őket, egy roncs hajóval, hogy aztán utánuk küldjön vagy húsz hipernmodern másikat, hogy mégis megöljék őket. MI? Olyan apróságokon pedig nem illik fennakadni, hogy mégis sértetlenül megússzák, mert hiába az ő roncs hajójuk versus egy csapat másik KÉPZETT katona, hiperszuper moden technológiával felszerelkezve, nem meglepő, hogy megússzák. Ők úgyis olyan kemények.

Nem mondom, lenne még mit hozzátenni ehhez a csöppnyi listához, de úgy gondolom a lényeg ebből is átment. Viszont hiába, az összes hiba, még ezeket is el tudtam volna nézni, mert az alaptörténetben borzasztó nagy potenciál lett volna, és azt hiszem éppen azért bosszant annyira. Acen és Alexen kívül alig említettem meg valakit, de egyszerűen nem lett volna értelme. Ha magatok elé tesztek egy random listát nevekkel, ugyanannyit kaptok mint én. Ráadásul Alexet és Ace-t sem ismerjük meg igazán, az ő karakterük is már-már nevetségesen sablonos,híján minden eredetiségnek, vagy éppen személyiségnek, éa úgyanúgy ahogyan a mellékszereplőknél, minden egyes cselekedetük bűzlik az írói erőltetéstől.

Ez a könyv, gondolom mondanom sem kell, nagy csalódás volt. A fülszöveg és a téma miatt, talán nagyobb elvárásokkal indultam mint kellett volna. Tudom erősen lehúztam , és a bejegyzés sem erről árulkodik, de azért valahol örülök, hogy elolvastam, mert így eszméletlen jó viszonyítási alapom van, mind a múltra, mind a jövőre nézve. A hibái ellenére is tuti biztos vagyok benne, hogy van akinek tetszett/ tetszeni fog, ezért még így utólag hozzátenném, hogy ez  csak személyes vélemény, későbbiekben nem megkövezni érte:)

Értékelés: 10/3