Nem éppen a legjobb bevezetés de én még életemben nem sírtam egy filmen 45 percen keresztül. Nehezen vettem rá magam a film megnézésére de megérte. Először is egy rövid ismertető:
A csalódott bokszedző, Frankie Dunn utolsó reménye is elvész, amikor nehézsúlyú tanítványa a címmeccs előtt egy jobban fizető menedzserhez szegődik. Frankie lepusztult edzőtermébe csak balekok járnak, barátja csupán a teremben élő veterán bokszoló, akinek utolsó meccsén kiverték a fél szemét, lányával pedig hiába próbál kapcsolatba kerülni évtizedek óta, levelei olvasatlanul érkeznek vissza. A mogorva edzőt ráadásul egy fiatal lány, Maggie is folyton azzal zaklatja, hogy legyen a trénere. Frankie eleinte hallani sem akar róla, hogy a lányt, "egy nőt!" eddzen, de ahogy az lenni szokott, végül is vállalja ezt a szégyent, és persze meg sem állnak a világbajnoki címmérkőzésig.
A történet elég alacsonyan szárnyalt.
Egy átlagos történetnek ígérkezett. Egy lány,egy mogorva edző...gondoltam a lány majd megváltoztatja és megnyerik a címmérkőzést...teljesen a végéig ezt hittem. De rohadtul nem így volt, az utolsó 45 percben minden megváltozott..és innen kezdtem el bőgni (gyenge kifejezés) úgy kb. a film végéig. Már nagyon régen láttam, ilyen tartalmas filmet aminek tényleg van értelme és mondanivalója, nem pedig a néző nevettetése a cél szánalmasabbnál szánalmasabb poénokkal. A film fő tanulsága szerintem a kitartás,hogy küzdj a célodért mert el tudod érni ha mindent odateszel. És ha ez sikerül, akkor elértél valamit az életben ami kevés embernek sikerült: ÉLTÉL..és nem csak úgy voltál eben a világban.
"Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!"
Nem akarom lelőni a poént és elmondani a film végét. 100-es zsepi elő és nézzétek meg...megéri :))