Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Tartalom: Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.

Vélemény: Egy barátom ajánlotta ezt a könyvet. Azt mondta imádni fogom, és egy kicsit a Gyönyörű sorscsapásra hasonlít. Még aznap este elkezdtem és másnap délelőtt be is fejeztem. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Volt amikor a könnyeimmel küszködtem Emma szenvedése miatt, és szinte éreztem, hogy engem is fojtogat a félelem, hogy vajon most mit is kap Caroltól. Aztán dühöngtem, hogy miért engedi, vágjon már hozzá ahhoz a nőhöz valamit. (Ahogy Nanami mondaná, vágja nyakon egy büdös, nagy ponttyal.) Evan cukiságától pedig elolvadtam. <3 Szeretnék találkozni egy ilyen fiúval. (..na jó, nem csak találkozni :P) Talán azt is érdemes lenne hozzá tennem,hogy ez egy trilógia, ami engem majdnem megakadályozott az ebolvasásával. A barátnőm azt mondta a vége nagyon durva..de azért reménykedtem. És ááá azt hittem ki vágom a gépet az ablakon (vagyis a könyvet, mert persze megvettem a boltban XD). Olyan függő vége van, hogy garantáltan mindenki a haját tépné utána.  Ezek után nyilván el kellett olvasnom angolul a következő részt. (hát így akarjon tanulni az ember a vizsgáira)

Kedvenc idézetek

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk"

–"Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben. 
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen. Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult."

– "Szeretlek. 

Szívem hangosan dobolt. Ezt a szót még soha, senki nem mondta nekem."