Ma ismét egy Jennifer L. Armentrout könyvvel készültem, méghozzá a Covenant sorozat első részével a Half-Blood-al.  Na jöjjön a fülszöveg:

Az istenek és az emberek együttlétéből leszármazottak,  a Hematoi, valamint két Hematoitól, másnével tisztavérűtől született gyerek, az istenekéhez hasonlóképességekkel jönnek a világra. Aki egy Hematoi és egy ember kapcsolatából származik-nos nem annyira. A félvéreknek mindössze két lehetőségük van: képzett örzőkké válnak, akik levadásszák és megölik a daimonokat, vagy a tiszták otthonaiban szolgálnak. A 17 éves Alexandria inkább tenné kockára az életét harc közben, mintsem elvesztegesse az egészet vécépucolással, de nem biztos, hogy lesz választása. Több szabály is van amit a szövetség tagjainak követnie kell. Alexnek szinte mindegyikkel van valami problémája, de legfőkképpen a legelsővel: Kapcsolat a tiszták és a félvérek között tilos. Szerencsétlenségére Alex teljesen belezúgott, a totálisan dögös, tisztavérű Aidenbe. És ez még nem is a legnagyobb problémája-az, hogy életben maradjon a szövetségben és sikeresen levizsgázzon mint Őrző, már annál inkább. Ha elbukik, egy olyan jövővel kell szembenéznie, ami rosszabb mint, szolgálni, vagy éppen meghalni: daimonná változik, és a végén Aidennek kellene levadásznia. Na, az tényleg szívás lenne.

 Ezt a könyvet, már jó ideje olvastam, mégis úgy gondoltam, hogy legalább egy rövidebb bejegyzést mindenképpen megérdemel. Egyrészt mert Jennifer L. Armentrout írta, aki a legeslegkedvencebb íróm, másrészt mert egy remekmű. Igen már megint. Már nem egyszer átfutott az agyamon, hogy talán elfogult lehetek, de mivel van egy csöppnyi( tényleg csak egy kis nyulfarknyi) listmám, pár hibával, így elfogultsággal nem lehet vádolni. 

Kezdjük a világfelépítéssel. Mostanában eléggé népszerűek lettek az görög mitológiát felevenítő könyvek, úgyhogy nem éppen kellemes érzéssel kezdtem ehhez, hozzá hiába JLA. írta, mert sokszor ilyen mindenféle mixel lehet összefutni, ami a mitológia megcsúfolása, valami borzalmas köntösbe bújtatva( itt pl a The Godess Test-re gondolok, ami finoman szólva nem egy top listás könyv...). De szerenscére kellemeset csalódhattam:) A világfelépítés nem túl bonyolult, talán kissé klisés is lenne, de ez nem megy a sztori rovására. Ráadásul JLA., belevisz pár olyan elemet, ami miatt teljesen elfeledtei azt, hogy ismerős világba csöppenhettünk. Nem részletezem, mert akkor tuti, hogy spoilereznék. A könyv legnagyobb erőssége a karakterek és a közöttük lévő kapcsolat. A főhős Alex, egy igzi  badass, aki sok balhéban benne van, keményfejű, és mindig tartogat valamilyen szarkasztikus beszólást. Már rögtön az első oldalon megkedveltem, és az, hogy a ő szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, márcsak azért is jó volt mert a belső gondolatmenete sokszor megnevettetett, habár ez a könyv  középpontjában még véletlenül sem a nevetés áll.  Nagyon szerettem Aident is. Azt hiszem Daemonnal ők, mind a ketten a top1-es helyen szerepelnek a könyves pasi listámon. Habár totál különböző a személyiségük, mégsem lehet eldönteni, hogy ki is lenne a Number One. A kapcsolatukat imádtam Alexel. És kivételesen itt tényleg tiltott a szerelem. Na ezalatt azt értem, hogy sokszor van az, hogy a könyvben beharangozzák, hogy jajj, nem lehetnek együtt mert kituggya, hogy mi elválasztotta, őket és lehetetlen, hogy megoldják, de azért mégis együtt vannak vagy harminc oldal múlva, mindenféle következmények nélkül. Itt nem ez a helyzet. Amikor azt olvasod, hogy tiltott, az azt is jelentni, ugyanis egy tiszta és egy félvér kapcsolatáért a félvért kivégzik, a tiszta, pedig büntetést kap. (Nem túl igazszágos, de ez nem egy demokratikus rendszer...).  Megintcsak nem egy instant románcot láthatunk, szépen épül fel, ami kettejük között van, minden pillanata hihető. Ahogy olvastam, szinte a szereplőkkel együtt szenvedtem hogy nem lehetnek együtt, mert annyira nyilvánvaló volt a kettőjük között lévő kötődés. Aztán muszáj még megemlítenem Sethet is. Igen, ez egy szerelmi háromszög lenne, ha Alex szeretné Sethet. De nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kettejük között sokminden van, de szerelem nem. És most tényleg nagyon, de nagyon szeretnél spoilerezni, mivel már olvastam a következő három részt is, és van egy tonna bennfentes infóm, de csak azért sem:D

Apró hiba volt számomra, hogy több hasonlóságot is felfedeztem a Vámpírakadémia sorozattal. Véletlen vagy sem, az eleján kissé bosszantott, de minél inkább belemerültem a történetben annál kevésbé érdekelt, és amúgy is a sztori hamar más vonulatot vesz, úgyhogy nem annyira zavaró. 

Lényeg a lényeg, ez is egy 5/5 pontos könyv, aki teheti mindenképpen olvassa el:)