Ezt egy idő után megfogjátok szokni,de mi általában nanami-val mindig "helyre" rakjuk egymást. Pl: egy hónapja kitaláltam,hogy úgymond önző ribanc leszek mert hát mindenki elmehet a picsába utána, és senkiben nem fogok csalódni mert egyszerűen senki nem fog érdekelni. Felhívtam nanamit és jöttek az érve,hogy ez mégsem annyira jó ötlet mint az az én fejecskémben tűnt...és igaza volt. Lényeg a lényeg sokszor mentett már meg önmagamtól,ezért most szeretném én leírni a véleményemet az álmokról:DD
Emlékszem milyen volt gyermekként...egyszerűen tökéletesnek láttam a világot, a családomat,mindent. Aztán amikor egyre több lett a gyertya a tortán, egyre több lett a gond is. Olyan  mintha egy fátyol lenne a szemünk előtt amely eltakarja a rossz dolgokat aztán amikor eltűnik csodálkozol,hogy ez a sok gonoszság,önzőség eddig is itt volt-e?! Észreveszed,hogy az emberek akik körülvesznek,nem is olyan tökéletesek..ott van bennük a düh,az önzőség, a kapzsiság,minden amit eddig nem láttál. És lassan úgy,hogy észre se veszed ezek a tulajdonságok rád is átragadnak vagy mindig is benned voltak. És a világ már nem tűnik olyan szép helynek,már nem akarsz felnőtt lenni,de késő, az idő nem áll meg csak megy tovább bármennyire is szeretnéd,hogy legalább egy másodpercre megálljon. Nem lehet,nem ez a forgatókönyv. Az embernek szüksége van a reményre, az álmokra,hogy ebben a beteg világban igenis van miért élni!!! Mernünk kell álmodni, sőt nagyokat álmodni. Az álmok jók, előre visznek az életben és segítenek elérni a céljainkat. Minden álom elérhető még mi fel nem adjuk!! Csak akkor mondhatod azt egy álomra,hogy kész,vége ha te feladtad. Senki más!! Akárki mondhatja neked,hogy nem fog sikerülni ha te hiszel benne akkor elérhető! Csak tenned kell érte, hidd el megéri:))
De nem veszhetünk el az álmainkban,nem arra valók,hogy elbújunk a világ elől hanem,hogy többre vigyen minket. Mindenki ismeri a mondást:
Rossz úton jár az aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.
Az életben sokszor lesz olyan,hogy nem jársz sikerrel. És azt érzed már semmi értelme álmodni..ilyenkor gondolj azokra az emberekre akik cél nélkül tengődnek ebben a világban. Akik már feladták és az egyetlen céljuk a túlélés,először a napokat és így az egész életet.Én nem szeretnék így leélni egy életet. Szerintem érdemes álmodozni és feltenni ezekre az álmokra az életem. De ehhez kell még rengeteg akarat és munka. Csak így lehet várat építeni. Ha viszont  a vár összedől, akkor is tudom,hogy mindent megtettem a felépítéséért mert ha ebben nem vagyok biztos, az  egész hátralévő életemben bánni fogom,hogy nem tettem hozzá azt a kicsit,amitől állna a vár.
 Te hozzá teszed a saját váradhoz?