"Mi járna a fejedben, ha egy napon arra ébrednél, hogy a Föld utolsó lakói közt vagy néhány utastársaddal együtt egy hajó fedélzetén, és a bolygó összes többi embere megmagyarázhatatlanul eltűnt volna? Amikor Genfben beindítanak egy részecskegyorsítót, hiba csúszik a rendszerbe, és a kutatók világméretű katasztrófát okoznak. Ezt csak egy maréknyi iskolás él túl, akik épp egy hajó fedélzetén utaznak az incidens idején. Most életük nagy kalandjának lehetnek részesei - összezárva egy 50 méter hosszú hajó fedélzetén, talán örökre."

 

A leírást elolvasva csodálkoztam. Hogy miért? Hát, hogy eddig mégis miért nem hallottam én erről a sorozatról. Mindenféle posztapokaliptikus dolognak (legyen az regény, sorozat, manga vagy éppen anime) nagy rajongója vagyok. Az emberi viselkedésminták ilyen helyzetben, a karakterváltozás, a történet...minden na. Több kedvenc témám is van, és minden olyan alkalommal mikor az adott kedvenc témát boncolgatú mű kerül mikroszkóp alá, nagyon izgulok (jó értelemben), de egyben tartok is a dologtól, mert tudom, hogy nagyobb elvárásokkal indulok mint kellene, éppen ezért a koppanás valószínűsége is sokkal nagyobb.

 

Így jártam az El Barcoval is.

Azt máris leszögezem, hogy a sorozatnak csak az első részét láttam, tehát ha a tények változnak a továbbiakban azt (még) nem tudhatom.

 

Alapból ha elkezdek egy sorozatot, nem azért nézem, hogy a hibát keressem benne. Ezért is van, hogy sokszor inkább csak érzés alapján alkotok véleményt (vagy az olyan nyilvánvaló hibák alapján amit nem tudtam nem észrevenni), most viszont nemez volt a helyzet. Na, félreértés ne essék, ebben a sorozatban sem a hibát kerestem. Azonban azzal a céllal kezdtem neki, hogy véleményt alkossak róla, és ez rögtön sok dolgot más megvilágításba helyezett.

 

A leírás tulajdonképpen sokkal több dolgot elárul mint amit mi megtudunk az első részből. Komolyan meghallgatnám, valakinek az élménybeszámolóját, hogy mit gondol a sorozat első részéről, hogy szerinte mi történt meg hasonlók. Mondjuk lehet, hogy én vagyok a badu. Mindegy. Vissza a témához:D A csapat hajóösztöndíjat nyert diák felszáll a hajóra, könnyes búcsút véve a szárazföldtől. Itt figyelmébe ajánálom mindenkinek a jelenetet, ahol Pilar (khmm...ha így hívják) szerelmétől, a mozgássérült sráctól búcsúzik. (Azt máris megjegyezném, hogy összesen kettő, azaz két darab nevet sikerült megjegyeznem, de azt is csak mert halmozottan sokszor elhangzott az éppen tárgyalt rész során. Megértéseteket köszönöm :D) Szóval megvan az ominózus pillanat? A lány kéri a szerelmét, hogy ne menjen el, két hónap az rengeteg, már így is bizonyított stb (és itt még nem is   az individum fontosságába akarok belekötni, mert hatalmas szívem van na), de a fiú elmondja, hogy szereti, de mennie kell, saját maga miatt. Na mindenkinek megvan a kép ugye? Akkor most azt képzeljük el, hogy kerek két órán belül a lány küld egy sms-t, hogy itthagyatál, nem vagyok fontos neked, ééés a fiú meg miután sehol sem talált térerőt, egy mentőcsónakkal kihajózik a nyílt tengerre (mindenféle hajós előismeret nélkül teszem hozzá), hogy térerőt keressen. Persze mikor a társai felhívják a figyelmét arra, hogy ezután kiteszik a programból, a válasza valami ehhez hasonló: szeretem, 5 éve együtt vagyunk, mindennél fontosabb számomra, és most azt hiszi, hogy nem számít nekem! Nem érdekel mi lesz, tudnia kell, hogy fontos számomra! (Figyelitek a szóismétlést? Erre emlékszem:D) Remélem mindenki megtaláta említett egyén gondolkodásmintázatában az errort. Szerintem eléggé szembetűnő. Na de haladjunk kérem szépen, hiszen ez csak pár percét öleli fel a résznek! Ugye jön majd a vihar is (persze míg kinnt vannak a mentőcsónakban...), és a kapitány (aki több éves hajós tapasztalattal rendelkezik) kockára tenné az egész legénység életét, hogy megmentsen 2 embert, és aki az aki végül a racionálisabb tervvel áll elő egy kb 20 éves srác. De van itt még nekünk felvágott nyelvű csaj szereplőnk is, aki a beszólásokat úgy osztogatja, mint a cukros néni a...hát cukrot:D Persze minden oka meg is van arra, hiszen mindenkitől okosabb nem? Hát persze, a random, óvszer nélküli szex és nem tervezett terhesség mindeki fialányát feljogosítja, hogy beszólógasson másoknak, nem? Hát nem. Az egyik logikátlanabb cselekeset követi a másikat, és ezeket már csak a béna színészi játékok tetézik. Komolyan mondom a macskám(ami amúgy nincs) nagyobb hitelességgel játszaná el a szerepet, de ne vesszünk el az apró részletekben. A sorozatban számomra egy fénypont volt. Ez a fénypont méghozzá nem más, mint a Három méterrel a felhők felett című film, féri eyecandy-je, akarom mondani főszereplője, Mario Casas, aki Ulyses szerepében tündököl. (Igen ő a másik akinek a nevét megjegyeztem:D) Azoknál a részeknél, ahol félmeztelenül szereplet furcsa módon semmiféle hibát nem véltem felfedezni...hmmm, diszorientált? Ki, én?:D 

Annak ellenére, hogy ez a beszámoló nem lett túl pozitív (...na jó igazából egészen negatív lett), nem utáltam ezt a részt. Volt benne pár jobb jelenet ami már majdnem tetszett is, és azért adok neki még egy esélyt, hátha a továbbiakban feljődni fog, és sikerül kiküszöbölniük a hibákat.  Tudom, hogy most ti El Barco rajongók (Szia Kaktusz! Remélem azért nincs harag:) ) ott kinnt mindenféle jókívánságokat küldözgettek nekem, és én ezt mindet szeretettel és megértéssel is fogadom. De azért majd egy Bibliával alszok az este...