"Mi járna a fejedben, ha egy napon arra ébrednél, hogy a Föld utolsó lakói közt vagy néhány utastársaddal együtt egy hajó fedélzetén, és a bolygó összes többi embere megmagyarázhatatlanul eltűnt volna? Amikor Genfben beindítanak egy részecskegyorsítót, hiba csúszik a rendszerbe, és a kutatók világméretű katasztrófát okoznak. Ezt csak egy maréknyi iskolás él túl, akik épp egy hajó fedélzetén utaznak az incidens idején. Most életük nagy kalandjának lehetnek részesei - összezárva egy 50 méter hosszú hajó fedélzetén, talán örökre."

 

A leírást elolvasva csodálkoztam. Hogy miért? Hát, hogy eddig mégis miért nem hallottam én erről a sorozatról. Mindenféle posztapokaliptikus dolognak (legyen az regény, sorozat, manga vagy éppen anime) nagy rajongója vagyok. Az emberi viselkedésminták ilyen helyzetben, a karakterváltozás, a történet...minden na. Több kedvenc témám is van, és minden olyan alkalommal mikor az adott kedvenc témát boncolgatú mű kerül mikroszkóp alá, nagyon izgulok (jó értelemben), de egyben tartok is a dologtól, mert tudom, hogy nagyobb elvárásokkal indulok mint kellene, éppen ezért a koppanás valószínűsége is sokkal nagyobb.

 

Így jártam az El Barcoval is.

Azt máris leszögezem, hogy a sorozatnak csak az első részét láttam, tehát ha a tények változnak a továbbiakban azt (még) nem tudhatom.

 

Alapból ha elkezdek egy sorozatot, nem azért nézem, hogy a hibát keressem benne. Ezért is van, hogy sokszor inkább csak érzés alapján alkotok véleményt (vagy az olyan nyilvánvaló hibák alapján amit nem tudtam nem észrevenni), most viszont nemez volt a helyzet. Na, félreértés ne essék, ebben a sorozatban sem a hibát kerestem. Azonban azzal a céllal kezdtem neki, hogy véleményt alkossak róla, és ez rögtön sok dolgot más megvilágításba helyezett.

>>Tovább