I love Cinemy City2014.01.07. 22:56, nanami
avagy Walter Mitty titkos élete
Imádok moziba járni. Míg annak is megvan a maga varázsa, amikor otthon nézünk egy filmet, én mégis sokkal jobban élvezem mikor pattival az ölembe ülök a hatalmas vászon előtt és bámulok a kivetítővászonra miközben minden irányból hasít a hang a fülembe vagy száz decibellel. Az az alkalom amikor moziba megyek mindig egyike amikor hálát adok, hogy ebbe az évszázadba születtem. Oké, ha lennék akkora mázlista, hogy feltalálnák az időgépet vagy egyik nap felkelnék, hogy jéé időutazó lettem, akkor mindenféle-fajta korba visszautazgatnék, mert kb. mindent ki akarnék próbálni. De ez most teljesen mellékes :D Mindig szeretek jó hamar beülni a moziba, mert számomra az egész mozis élmény egyik legjobb része amikor az előzeteseket vetítik. Egy ilyen előzetesben találkoztam először Walter Mitty titkos életével. És már akkor eldöntöttem, hogy ezt a filmet látnom kell.
Az alapfelállás egyszerű, magával a témával már mindenki ezerszer találkozhatott könyvekben, filmekben egyaránt. Adott egy a közepes éveiben járó férfi, aki éli a felnőttek szürke életét, míg egy nap felnyílik a szeme és elindul, hogy megvalósítsa álmait...ééés pont. Igen a film lényege tényleg ennyi. Hogy akkor miért mondom mégis azt, hogy megérte megnézni? Azért mert habár ha sokan azt is mondják, hogy a 'valósítsd meg az álmodat' téma már lerágott csont (habár szerintem ez pont egyike az időtálló témáknak), aktuális témával, és megfelelő körítéssel bármit el lehet adni. És míg ez a film pontosan ebbe a kategóriába esik bele, mégis ott volt valami plusz ami kiemelte a többi közül, valami ami miatt sokkal jobban tetszett mint a többi hasonló témájú film.
A főszereplő Walter Mitty, aki a Life című magazin munkatársa, ahol negatívosként dolgozik. Míg a szerelmen kívül nem igazán szenved hiányt semmiben, az élete szürke, monoton. Talán ezért is legnagyobb hobbija az álmodozás. Az élete azonban egy hatalmas fordulatot vesz, amikor a Life magazinnak új vezetősége lesz, és az egész magazint digitalizálják. Hogy ez mit jelent? Jön az utolsó nyomtatott kiadvány, aminek címlapjára a híres fotós képe kerül, éppen ezért extra fontos, hogy minden a helyén legyen. Csakhogy a címlapra kerülő fotó negatívuma eltűnik, és ez beindítja a lavinát ami elindítja Walter Mitty-t azon az úton, hogy merje végre követni az álmait, és lásson világot. Hogy, legyen az a 'hős' aki mindig is szeretett volna lenni. Szeretem Ben Stillert és úgy tűnik, hogy ez ezután sem fog változni, mert nagyon jól játszotta Walter Mitty-t (és hihetetlen szép szeme van:D). Mellesleg a film rendezője is ő volt, úgyhogy plusz pont neki.
A főhős egyik legjellegzetesebb cselekedete, hogy gyakran elvonul a saját kis világába álmodozni. A fantáziájában éli az életét, hiszen ott megtehet mindent amit akar, és az lehet akiről úgy gondolja a valóságban nem lenne képes. A filmnek ez egy központi és nagyon erős eleme .Ennek a megvalósítását, míg könnyű lett volna elrontani, elképesztően jól és látványosan oldották meg, és ez nagyon sokat hozzátett a filmhez. Maga a fantáziálás, (és úgy igazából az egész felépítés) nagyon okos húzás volt, mert ez az a téma amibe szinte mindenki bele tudja magát élni, hiszen a való világban egyre kevesebben vannak azok aki az álmaikat hajszolják, és tényleg úgy élnek, ahogy szeretnének, nem pedig úgy ami míg biztonságos, végtelenül kiszámítható.
A filmre rá van húzva a romantikus címke is, és míg valóban jelen van benne a rózsaszín szál, egyáltalán nem túl nyálas, mindkét nem számára elviselhető a mennyiség.
Amiről még szót kell ejteni az a filmnek a helyszínei. Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs, hogy milyen költségvetésű filmről van szó (igazából nem is érdekel) vagy, hogy ténylegesen ott forgattak-e ahol éppen Walter Mitty jár, de ha valakit nem is érdekel maga a film, már csak amiatt is megéri megnézni, mert a helyek ahol a történet játszódik egyszerűn gyönyörűek. Miközben néztem, nem tudtam nem arra gondolni, akármilyen szentimentálisan is hangzik, hogy mennyire hihetetlenül szép helyen is élünk. Na meg, hogy énisénisénisénis menni akarok:D
És, hogy mi a végkifejlet? A film végére Walter Mitty sokkal közelebb kerül ahhoz, hogy az legyen aki mindig is lenni akart mint addigi élete folyamán bármikor, megkapta az áhított nőt, és beszólt a pofoznivaló főnökének is. Egyszóval Happy End.
Our Happy Hours2014.01.04. 22:32, nanami
Watashitachi No Shiawase Na Jikan
Vannak idők amikor aggódom. Vajon eljön-e az a nap, mikor már egyáltalán nem találkozom semmiféle egyedi művel? Mikor már egyszerűen nem lesz értelme kutatni valami megindító, valami igazi élményt nyújtó alkotás után? Erre a kérdésre nemigen tudnék választ kapni senkitől. Annyi viszont teljesen bizonyos, hogy az a nap ma még nem jött el.
A Watashitachi No Shiawase Na Jikan - Our Happy Hours a dél-koreai Gong Ji-Young regényéből készült manga adaptáció, ami egy japán és egy koreai művész kezei közül került ki. A manga (maradjunk ennél akkor is, ha az egyik művész koreai) nem hosszú, mindössze nyolc fejezetből áll, és mivel a regénnyel eddig még nem találkoztam, nem tudom megmondani, hogy mennyire cselekményhű az adaptáció. Annyi viszont teljesen bizonyos, hogy az egyik legjobb manga élményt adta, megalapozva a nagy elvárásokat az év további részére is.
A történet középpontjában két megtört szereplő áll. Az egyik egy zongorista nő, aki már háromszor kísérelt meg öngyilkosságot elkövetni, a másik pedig egy halálbüntetésre ítélt férfi. A két szereplő végtelenül különböző. Míg a fiatal nő, aki habár apját hamar elvesztette, anyjával jómódban élt sikeres zongoristaként, a férfi élete folyamatos küzdelem, maga a pokol volt folyamatosan már egészen kicsi kora óta. Miután alkoholista apja meghalt, árvaházba kerültek vak öccsével, ahonnan bántalmazás miatt el kellett jönniük. Az akkor még csak 13 éves Yuu, hogy valahogy el tudja tartani a látássérült testvérét prostitúcióba kezd. A testvére nem tud élni a tudattal ezért egy nap megöli magát. Yuu élete innentől egyre inkább lejebb vezet, míg eljön a pillanat mikor gyilkosságot követ el. Persze Juri sem egy elkényeztetett gazdag nőcske aki megunta az életet. Az anyja aki híres zongorista volt, lányát hibáztatja amiért szülés után már többé nem tudott játszani. Juri, hogy anyjának megfeleljen minden pillanatát a zongorának szentelte egészen a tizenhatodik születésnapjáig, amikor a zongoratanára megerőszakolta. Juri és Yuu között egyetlen hasonlóság van: egyikük sem akar már élni. Ez lesz az a tényező ami a két szereplő találkozásához vezet.
Ez a manga egy rendkívül nehéz, szívszorító mű, ami arra késztet, hogy átgondold azt, amiben hiszel és megkérdőjelezd önmagad. Meglep azzal, hogy megtalálod az apró boldogság apró jeleit az oldalakon és a reményt, hogy lehet még jobb is. A végére a két megtört szereplő eljut oda, hogy beismerje, igen, most már élni akar. A törékeny szerelem ami a börtön falai között kialakult, egyszerre volt sötét, és végtelenül tiszta. Hiába láttam tisztán rögtön a kezdetektől fogva, hogy merre halad a történet nem tudtam nem reménykedni. Megszerettem Yuu-t és Juri-t és a végén vérzett értük a szívem. Habár vannak pozitív aspaktusai, és a végkifejlet teljes, ez nem egy vidám történet. Míg több könyv megríkatott már, és megkönnyezem a történeteket amit arra nagy ritkán érdemesek, nem vagyok egy sírós ember. Nem úgy vagyok összerakva. Mikor olvastam a véleményeket, hogy sírás nélkül nem lehet megállni, még szkeptikusan is csak maximum egy pár könnycseppre számítottam. Nem egy telefújt textil zsepkendőre és vörös szemekre...ez a manga kitépte a szívemet, földhöz vágta, aztán még rá is taposott csak, hogy biztos legyen. Ezután mégis magabiztosan kijelentem, hogy habár nem (de tényleg nem ) vagyok mazoista, de ez a mű maga volt a tökéletesség. A mangaka eddigi műveit is mindet szerettem, ezután viszont szisztematikusan egyenként levadászom a többit is.
Könyvajánló2014.01.02. 23:29, Mahiya
Elakadó lélegzet
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Tartalom: Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.
Vélemény: Egy barátom ajánlotta ezt a könyvet. Azt mondta imádni fogom, és egy kicsit a Gyönyörű sorscsapásra hasonlít. Még aznap este elkezdtem és másnap délelőtt be is fejeztem. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Volt amikor a könnyeimmel küszködtem Emma szenvedése miatt, és szinte éreztem, hogy engem is fojtogat a félelem, hogy vajon most mit is kap Caroltól. Aztán dühöngtem, hogy miért engedi, vágjon már hozzá ahhoz a nőhöz valamit. (Ahogy Nanami mondaná, vágja nyakon egy büdös, nagy ponttyal.) Evan cukiságától pedig elolvadtam. <3 Szeretnék találkozni egy ilyen fiúval. (..na jó, nem csak találkozni :P) Talán azt is érdemes lenne hozzá tennem,hogy ez egy trilógia, ami engem majdnem megakadályozott az ebolvasásával. A barátnőm azt mondta a vége nagyon durva..de azért reménykedtem. És ááá azt hittem ki vágom a gépet az ablakon (vagyis a könyvet, mert persze megvettem a boltban XD). Olyan függő vége van, hogy garantáltan mindenki a haját tépné utána. Ezek után nyilván el kellett olvasnom angolul a következő részt. (hát így akarjon tanulni az ember a vizsgáira)
Mindezek ellenére, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet!!
Kedvenc idézetek
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk"
–"Gyönyörű – leheltem. Csodálatos, mennyi szenvedély és igazság sűrűsödött össze abban az egyetlen pillanatképben.
– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen. Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult."
– "Szeretlek.
Szívem hangosan dobolt. Ezt a szót még soha, senki nem mondta nekem."
Mit eszik a csillámpóni reggelire2013.12.12. 20:04, nanami
?
Most egy villámposzt következik azokból a zenékből amiket hallgatva *éppen most* szeretek kritikákat írni.
Hogy miért?
Eeegen.
^_^
1.Lily Allen-Not fair
(http://www.youtube.com/watch?v=Xfv52SEgCNA)
2.System of a Down- B.Y.O.B.
(http://www.youtube.com/watch?v=zUzd9KyIDrM)
3.Supernem- Viszlát , szevasz
(http://www.youtube.com/watch?v=AC1pJ8EhXWI)
4.The Bloodhound Gang- Foxtrot Uniform Charlie Klio
(http://www.youtube.com/watch?v=y_HhzMpuJR0)
5. Maroon5- Sad
(http://www.youtube.com/watch?v=8vymLvNVoQw)
6. Panic! at the Disco-Turn off the lights
(http://www.youtube.com/watch?v=LGlKLG38DtI)
7.Shinedown- The Crow And The Butterfly
(http://www.youtube.com/watch?v=1B89Osfj8dg)
8.Shinedown- Sound of Madness
(http://www.youtube.com/watch?v=LrBB_jq1hVE)
Sooo what's the poin of this post?
...
There isn't any .
Ja, hogy a csillámpóni mit eszik?
Susan Ee - World After2013.12.12. 19:53, nanami
Angyalok bukása 2
Jól látjátok, az Angyalok bukásának második részét is kivégeztem, és gondoltam megírom ezt a kritikát is míg még friss az élmény :) Ééés jöjjön is csodálatos saját fordítású, fülszövegem (nem ér cikizni, elég bénán tudok fordítani:D)
Amikor egy csapat ember elfoja Penryn húgát Paige-t, azt gondolva, hogy egy szörnyeteggel van dolguk, a helyzet mészárlásba torkollik. Az emberek rettegnek. Penryn és Paige anyjának megszakad a szíve.
Penryn átkutatja egész San Fransisco-t Paige után kutatva. Miért ilyen üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? A Paige utáni keresése elvezeti őt az angyalok titkos tervének a szívébe, ahol egy pillanatra betekintést nyer a motivációjukba és abba, hogy milyen szörnyű végletekig képesek elmenni az angyalok, hogy elérjék a céljukat.
Mindeközben Raffe a szárnyai elrablójára vadászik. A szárnyai nélkül ugyanis nem csatlakozhat ismét az angyalokhoz, nem veheti át méltó helyét mint a vezetőjük. Amikor a dönteni kell a szárnyai és Penryn között, vajon melyiket fogja választani?
Olvastam egy olyan kifejezést az egyik kedvenc könyvembe (az Obszidián 4. részében, az Originben), hogy sucked major ass. Ez a kifejezés először vicces volt. Aztán mikor szembesültem a jelenséggel, hogy a hónapokkal előre előrendelt (!!!) World Aftert késve szállították ki, rájöttem, hogy igen. Ezt a kifejezést bizony bele lehet illeszteni a szürke mindennapokba. Na itt arra szeretnék kilyukadni, hogy míg türelmesen (hát persze :D) vártam, hogy megérkezzen a kicsike, mások már rég elolvasták, így (mivel akaraterőm kb 0) neki is estem a kritikák olvasásának. Aztán sikerült is egy kicsit meglepődnöm, mert habár mindenki állította, hogy igen nagyon szerették ezt a könyvet is, az elsőhöz nem ér fel. Mikorra a könyv végre megérkezett, már eléggé felturbóztam magam, úgyhogy egy ültömben el is olvastam az egészet. És, hogy mire jutottam? Hát olvassatok tovább :)
A második rész szinte percre pontosan ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, ami elég nagy megkönnyebbülés azután a borzasztó függővég után (amit a fülszöveg nem spoilerez el szerencsére). A World After pontosan ugyanúgy magába szippantott mint az első rész, és mint tapasztalt olvasó úgy gondoltam, hogy tudom mire számítsak. A figyelmeztetés megvolt, hogy habár hiába egy zseni Susan Ee, ez a rész nem lesz olyan 100%ban fenomenális mint az első, tehát kisebb elvárással indultam. Mivel egy 5 részre tervezett regényről vans szó, nyilván egy átvezető rész lesz ez, elég jó, hogy fenntartsa az érdeklődásünket de semmi több. Komolyan mondom, hogy már régen csalódtam regényben ennyire poritívan és ezt nem is azért mondom, mert alacsonyabbra tettem a lécet, ugyanis is az csak arra volt jó, hogy nagyobb legyen a pofon. Nem mondom, hogy jobb volt az első, de csak azért mert úgy gondolom, hogy attól lehetetlen jobbat írni. Viszont ez is volt legalább olyan jó. Az első részben kapott kérdések egy részére választ kaptunk, viszont mint egy jó regényhez illik, egy megválaszolt kérdés helyére jött legalább még két kérdőjel. A World Afterben míg még mindig van humor, sokkalta sötétebb és egy kicsit brutálisabb lett mint az Angelfall. Viszont a törékeny vonal- hogy mennyire durva-vicces-szívbemarkoló- ebben a részben is megmaradt.
Nagyon gyakori az az eset, hogy egy könyv második részére rámondják (néha jogosan), hogy felesleges volt, a történt enélkül is teljesen megállta volna a helyét, csak azért írták, hogy több pénzt le tudjanak húzni az emberről. Hát ha van is regény, amire ez igaz, az tuti biztos, hogy a World After nem sorolható bele ebbe a kategóriába. Sőt odáig is elmegyek, hogy azt mondom, hogyha lenne olyan kategória hogy tökéletes második rész akkor ezt tuti, hogy oda kerülne. (Nem még mindig nem az elfogultás beszél belőlem, csupán ez az igazság.) Miért? Először is sokkal jobban megismerjük a szereplőket. Vegyük például Skizo-Anyut. Míg az első részben ott volt egy pár jelenetben amiken vagy szórakoztunk vagy szörnyülködtünk, bár megkedveltük, aligha ismertük meg. Szrencsére Susan Ee ezt a második részben pótolja. Aztán ott van Penryn. Az Angyalok Bukásában megmaradt a kereteken belül, nem volt eltúlozva a karaktere (mert igen simán lehet túlzásba vinni egy badass szereplőt is), ebben a részben míg még mindig nagyon kemény volt (még mindig példakép^_^ ), egy emberibb oldaláról ismerhettük meg. Különöseb tetszett benne, hogy az írónő nem akarja elhitetni velünk, hogy csupán egyetlen lány képes lenne harcba szállni egy sereg képzett, harcos angyallal, mitöbb Penryn sem áhítozik a világmegmentő szerepre. Csak a családját szeretné egyben tartani a káoszban. Raffe habár a könyv egy részében kevesebbet szerepel ( bizonyos okok miatt amiket nem mondok el mert eszem ágában sincsen spoilerezni *.*), mikor igen, azok mind jelentőségteljes pillanatok. Arról meg már ne is beszéljünk amikor jön a Penrynnel ketten a világ ellen felállásuk, amit az első részben annyira megszerettem. Ha ez az egész rész csak a karekterfejlődésre összpontosult volna, már akkor is megérte volna, mert azt hiszem ez az a könyv amit bármelyik elsőkönyves, papírmasé írónak a kezébe nyomhatnék, hogy Na így kell ezt csinálni :). Persze sokkal több ez mint 314 oldalnyi karakterizálás. Látszik, ahogy a történet halad előre, hogy Susan Ee fejében ott van egy (talán nagyon is pontos) elképzelés, hogy merre halad a történet, és e szerint van az egész felépítve. Az, hogy az egész tudatos lehet nem tűnik, nagy szónak, viszont amikor találkozunk azzal a csodálatos jelenséggel mikor nyilvánvaló, hogy még maga az írónő sincs tisztába, hogy a szavak halmaza amiket írt, és amik véletlenségből egy többé-kevésbé összefüggő szöveget alkotnak, merre halad az nagyon sok esetben el tudja rontani az egész sorozatot. Itt viszont szerencsére (na meg remélhetőleg, hiszen azért csak van még vagy 3 rész a sorozatból, habár nem félek nagyon :D) Ebben a részben már rájövünk, hogy mit is akarnak az angyalok, mi is a céljuk, és nagyobb betekintést kapunk abba, hogy hogyan is épül fel az angyaltársadalom. Szembesülünk azzal, hogy mivé is válhatnak az emberek, biznyos körülmények között, meddig hajlandóak elmenni a túlélésért. Megtudjuk, hogy mi is történt Paigel. Alkalmunk van még jobban megszeretni Dee-Dum -ékat, és még jobban utálni egyes angyalokat.
A lista mehetne végtelenségig (na jó azért addig talán nem:D), viszont azt hiszem nyilvánvaló. Ez a könyv példa lehetne arra, hogy milyen legyen egy sorozat második része. Valamilyen szinten még egy kicsit jobban is tetszett az első résznél, ha máshogy és néha másmiért is. Én azt mondom essetek neki, (persze csak az első után) :)
Ja és majdnem elfelejtettem a borító utáni nyáladzást:D Ha lehet még szebb lett mint az első... Nagyon remélem, hogy itthon is marad ez :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
