Amikor kicsik vagyunk, nem félünk nagyot álmodni.Céljaink sok esetben kitörnek a realizmus börtönéből, de mi csak nevetünk a pesszimista felnőtteken, akik ekkorra már nem is próbálják a valóság talajára terelni gondolatainkat. Képzeletünknek semmi sem szabhat határt, bátran arcába nevetünk a lehetetlennek, mert a mi szótárunk ezt a kifejezés egyszerűen nem ismeri.

A felnőttkor azonban egy fordulópont. Egy olyan koordináta amelyet nem lehet meghatározni, nem lehet elkerülni. Azokká válunk akiken régebben nevettünk. Hogy mi lesz az álmokkal? A valóság fekete-fehér megvilágításában, már keresni sem érdemes őket. Gyávákká váltunk, nem merünk nagyot gondolni.

 A talasztalat összezúzta az álmokat, és ha nem is ismerjük be, de csendesen ott zokogunk a romoknál.

Ez a poszt, mondhatni totális ellensúlyozása az előzőnek. Ugyanis ennek a sorozatnak nem az a célja, hogy tanítson valamit a nagyérdeműnek, nem szól semmi magasztosról vagy meghatóról. Az egyetlen célkitűzése az, hogy nevettessen és azt 100%-ban meg is kapjuk.

"A 2 Broke Girl egy szegénynek született, és egy gazdagságból kitaszított lány barátságáról szól, akik szövetkeznek, hogy elfogadható életük és fizetésük legyen idővel. Saját vállalkozás, ömlő pénz. Csak épp nehéz az oda vezető út. Egyelőre pincérnőként dolgoznak éhbérért, na meg mindkettejüknek befér még egy másodállás is."(sorozatjunkie)

Nem éppen a legjobb bevezetés de én még életemben nem sírtam egy filmen 45 percen keresztül. Nehezen vettem rá magam a film megnézésére de megérte. Először is egy rövid ismertető:
A csalódott bokszedző, Frankie Dunn utolsó reménye is elvész, amikor nehézsúlyú tanítványa a címmeccs előtt egy jobban fizető menedzserhez szegődik. Frankie lepusztult edzőtermébe csak balekok járnak, barátja csupán a teremben élő veterán bokszoló, akinek utolsó meccsén kiverték a fél szemét, lányával pedig hiába próbál kapcsolatba kerülni évtizedek óta, levelei olvasatlanul érkeznek vissza. A mogorva edzőt ráadásul egy fiatal lány, Maggie is folyton azzal zaklatja, hogy legyen a trénere. Frankie eleinte hallani sem akar róla, hogy a lányt, "egy nőt!" eddzen, de ahogy az lenni szokott, végül is vállalja ezt a szégyent, és persze meg sem állnak a világbajnoki címmérkőzésig.
A történet elég alacsonyan szárnyalt.
Egy átlagos történetnek ígérkezett. Egy lány,egy mogorva edző...gondoltam a lány majd megváltoztatja és megnyerik a címmérkőzést...teljesen a végéig ezt hittem. De rohadtul nem így volt, az utolsó 45 percben minden megváltozott..és innen kezdtem el bőgni (gyenge kifejezés) úgy kb. a film végéig. Már nagyon régen láttam, ilyen tartalmas filmet aminek tényleg van értelme és mondanivalója, nem pedig a néző nevettetése a cél szánalmasabbnál szánalmasabb poénokkal. A film fő tanulsága szerintem a kitartás,hogy küzdj a célodért mert el tudod érni ha mindent odateszel. És ha ez sikerül, akkor elértél valamit az életben ami kevés embernek sikerült: ÉLTÉL..és nem csak úgy voltál eben a világban.
"Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!"
Nem akarom lelőni a poént és elmondani a film végét. 100-es zsepi elő és nézzétek meg...megéri :))

Minden embernek megvan a saját története,mindenkit más tett gyengévé vagy éppen erőssé. Emberek vagyunk és ezért is mind különbözünk...Soha nem tudhatjuk,hogy milyen szörnyűségeken ment át a másik,milyen nehézségeik vannak,melyek azok a dolgok amelyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. A legtöbben jól titkolják ezeket,elhitetik magukkal,hogy erősek és ezzel maguk kell megbirkózniuk.. de titkon mind azt remélik,hogy majd jön valaki aki átsegíti őket és támogatja vagy csak éppen meghallgatja...
Az egyik kedven részem a Tuti Gimiben, egy fiúról szól akit senki nem támogat,sőt a legtöbben csak bántják és amikor a legjobban lenne szüksége a megértésre, csak pofonokat kap. A történet főszereplője Jimmy Edwards,aki fegyvert visz az iskolába és amikor már úgy érzi nincs más lehetősége, használja is. Nem akar senkit bántani,maga is meglepődik tettén,de ekkor már késő. Bezárkózik egy terembe egy csapat diákkal,akik eleinte még nem is sejtik,hogy előle zárkóztak be...egy csapat diák akik között a barátai is ott vannak.
Barátok akik elhanyagolták,vagy ő hanyagolta el őket?! Egy fiú aki le kövér- háj-pacnizza, de amikor már ki akar jutni bocsánatot kér..Hatalmas ereje van ennek a résznek és sok filmet háttérbe szorítva adja át a fiú érzelmeit. A reménytelenséget,a bizonytalanságot, a félelmet és a magányt.

Jimmy végül megöli magát,nem bír a démonaival és nem látja a kiutat..
Hasonló témát dolgoz fel a Tizenhárom okom volt című könyv. Egy fiatal lányról szól,aki leírja miért lett öngyilkos. Kis dolgok/tréfák amelyek mégis az öngyilkosságig határáig sodorják a főszereplőt.
"Senki sem tudja biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk."
Nem ez a világ legjobb könyve,de hatalmas ereje van és nem akármilyen üzenetet hordoz. Olvasás közben rájössz,hogy akár te is lehetnél a könyben...a legdurvább vagy a legkisebb oknál akár,de mit számít? Ugyan úgy hozzátett a lány halálához.
"Ha valakit gúny tárgyává teszel, felelősséget kell vállalnod, ha mások kapva kapnak az alkalmon."
Sajnos,én is elég sokszor szólok meg embereket,a kinézetük vagy viselkedésük alapján..pedig nem is ismerem őket...Ez a könyv és a film nagy üzenet,hogy ügyelj a tetteidre és a szavaidra mert nem tudhatod,hogy milyen sebet hagysz magad után és senki nem akar egy kazettát kapni ami így kezdődik:
„Helló, Fiúk, Lányok! Itt Hannah Baker, élőben és sztereóban.
Nincs visszatérés. Nincs ráadás. És ez alkalommal abszolút nincsenek kívánságok.
Remélem, készen állsz, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt, hogy miért lett vége. És ha ezeket a kazettákat hallgatod, te vagy az egyik oka.”

Ma ismét egy Jennifer L. Armentrout könyvvel készültem, méghozzá a Covenant sorozat első részével a Half-Blood-al.  Na jöjjön a fülszöveg:

Az istenek és az emberek együttlétéből leszármazottak,  a Hematoi, valamint két Hematoitól, másnével tisztavérűtől született gyerek, az istenekéhez hasonlóképességekkel jönnek a világra. Aki egy Hematoi és egy ember kapcsolatából származik-nos nem annyira. A félvéreknek mindössze két lehetőségük van: képzett örzőkké válnak, akik levadásszák és megölik a daimonokat, vagy a tiszták otthonaiban szolgálnak. A 17 éves Alexandria inkább tenné kockára az életét harc közben, mintsem elvesztegesse az egészet vécépucolással, de nem biztos, hogy lesz választása. Több szabály is van amit a szövetség tagjainak követnie kell. Alexnek szinte mindegyikkel van valami problémája, de legfőkképpen a legelsővel: Kapcsolat a tiszták és a félvérek között tilos. Szerencsétlenségére Alex teljesen belezúgott, a totálisan dögös, tisztavérű Aidenbe. És ez még nem is a legnagyobb problémája-az, hogy életben maradjon a szövetségben és sikeresen levizsgázzon mint Őrző, már annál inkább. Ha elbukik, egy olyan jövővel kell szembenéznie, ami rosszabb mint, szolgálni, vagy éppen meghalni: daimonná változik, és a végén Aidennek kellene levadásznia. Na, az tényleg szívás lenne.

 Ezt a könyvet, már jó ideje olvastam, mégis úgy gondoltam, hogy legalább egy rövidebb bejegyzést mindenképpen megérdemel. Egyrészt mert Jennifer L. Armentrout írta, aki a legeslegkedvencebb íróm, másrészt mert egy remekmű. Igen már megint. Már nem egyszer átfutott az agyamon, hogy talán elfogult lehetek, de mivel van egy csöppnyi( tényleg csak egy kis nyulfarknyi) listmám, pár hibával, így elfogultsággal nem lehet vádolni. 

Kezdjük a világfelépítéssel. Mostanában eléggé népszerűek lettek az görög mitológiát felevenítő könyvek, úgyhogy nem éppen kellemes érzéssel kezdtem ehhez, hozzá hiába JLA. írta, mert sokszor ilyen mindenféle mixel lehet összefutni, ami a mitológia megcsúfolása, valami borzalmas köntösbe bújtatva( itt pl a The Godess Test-re gondolok, ami finoman szólva nem egy top listás könyv...). De szerenscére kellemeset csalódhattam:) A világfelépítés nem túl bonyolult, talán kissé klisés is lenne, de ez nem megy a sztori rovására. Ráadásul JLA., belevisz pár olyan elemet, ami miatt teljesen elfeledtei azt, hogy ismerős világba csöppenhettünk. Nem részletezem, mert akkor tuti, hogy spoilereznék. A könyv legnagyobb erőssége a karakterek és a közöttük lévő kapcsolat. A főhős Alex, egy igzi  badass, aki sok balhéban benne van, keményfejű, és mindig tartogat valamilyen szarkasztikus beszólást. Már rögtön az első oldalon megkedveltem, és az, hogy a ő szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, márcsak azért is jó volt mert a belső gondolatmenete sokszor megnevettetett, habár ez a könyv  középpontjában még véletlenül sem a nevetés áll.  Nagyon szerettem Aident is. Azt hiszem Daemonnal ők, mind a ketten a top1-es helyen szerepelnek a könyves pasi listámon. Habár totál különböző a személyiségük, mégsem lehet eldönteni, hogy ki is lenne a Number One. A kapcsolatukat imádtam Alexel. És kivételesen itt tényleg tiltott a szerelem. Na ezalatt azt értem, hogy sokszor van az, hogy a könyvben beharangozzák, hogy jajj, nem lehetnek együtt mert kituggya, hogy mi elválasztotta, őket és lehetetlen, hogy megoldják, de azért mégis együtt vannak vagy harminc oldal múlva, mindenféle következmények nélkül. Itt nem ez a helyzet. Amikor azt olvasod, hogy tiltott, az azt is jelentni, ugyanis egy tiszta és egy félvér kapcsolatáért a félvért kivégzik, a tiszta, pedig büntetést kap. (Nem túl igazszágos, de ez nem egy demokratikus rendszer...).  Megintcsak nem egy instant románcot láthatunk, szépen épül fel, ami kettejük között van, minden pillanata hihető. Ahogy olvastam, szinte a szereplőkkel együtt szenvedtem hogy nem lehetnek együtt, mert annyira nyilvánvaló volt a kettőjük között lévő kötődés. Aztán muszáj még megemlítenem Sethet is. Igen, ez egy szerelmi háromszög lenne, ha Alex szeretné Sethet. De nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kettejük között sokminden van, de szerelem nem. És most tényleg nagyon, de nagyon szeretnél spoilerezni, mivel már olvastam a következő három részt is, és van egy tonna bennfentes infóm, de csak azért sem:D

Apró hiba volt számomra, hogy több hasonlóságot is felfedeztem a Vámpírakadémia sorozattal. Véletlen vagy sem, az eleján kissé bosszantott, de minél inkább belemerültem a történetben annál kevésbé érdekelt, és amúgy is a sztori hamar más vonulatot vesz, úgyhogy nem annyira zavaró. 

Lényeg a lényeg, ez is egy 5/5 pontos könyv, aki teheti mindenképpen olvassa el:)